Keresés ebben a blogban

2011. március 29., kedd

EFT segit a fogantatásnál

Mostanában többen is kértetek tanácsot tőlem kisbaba ügyben, úgyhogy felkutattam egy régebbi cikkfordításomat, mely részletesen tárgyalja ezt a kérdést, és nagyszerű ötleteket ad azzal kapcsolatban, hogy hogyan kezdj hozzá, sőt még esetleg megfelelő Alapállításokat is szolgáltat a munkádhoz.

Szeretettel:
EFTAgi
Email: eftagi@gmail.com
Skype: eftagi
http://www.emotionalfreedom.net
http://eftmagyar.blogspot.com/

EFT segit a fogantatásnál – irta Tam Llewellyn

Forrás: http://www.emofree.com - Gary Craig honlapja már megszűnt, utódja www.eftuniverse.com

Forditotta: Csontos Agnes
http://www.emotionalfreedom.net

Szeretettel üdvözlök mindenkit,

Tam Llewellyn, angliai EFT segéd-szerkesztőnk, mesteri módon deríti- és oldja fel EFT-vel egy gyermekáldásra hiába váró pár problémáját. Figyeljétek meg, hogy milyen kitartással kutat a mélyebb okok után. Sokat tanulhattok az alábbi cikkből.

Szeretettel:
Gary

Ui: itt-ott beszúrtam egy-egy megjegyzést Tam cikkébe.

„Jane” nevű kliensem férjével már öt éve próbálkoztak sikertelenül összehozni egy kisbabát. Mindketten erősek és egészségesek, és az alapos orvosi vizsgálat sem talált a terméketlenségre semmiféle fizikai okot. A férjnek egy előző házasságából korábban már született egy lánya.

Mind a férj, mind a feleség EFT terapeuták, mégis úgy döntöttek, hogy ennek a problémának a feloldásához igénybe veszik a segítségemet. Az EFT egy rendkívül egyszerű technika, és általában könnyen használhatjuk egyedül is problémáink oldására. Mindazonáltal, ha nagyon mélyen gyökerező, bonyolult problémát szeretnénk oldani, akkor gyakran előfordulhat, hogy egy terapeuta, akit nem érint a szóbanforgó probléma, tárgyilagosabban tud hozzáállni a kezeléshez, és így könnyebben be tudja azonosítani a mélyebb aspektusokat, az igazi okokat.

Ennél az esetnél nem tudtuk a 0-10 intenzitás skálán beazonosítani a probléma intenzitását. A kliensek mindketten már többször kopogtattak az Alapállítással:

„Bár már régóta, hiába próbálkozunk összehozni egy kisbabát, mégis mélyen és teljes egészében szeretem magam, és a páromat.”

Gary megjegyzése: Mint Tam nagyon helyesen megjegyezte, gyakran jóval mélyebbre kell mennünk, mint a fenti túlságosan is általános Alapállítás. Gyakran előfordul, hogy a jelen problémái a múlt fel nem oldott specifikus eseményeit tükrözik.

Tam aztán így folytatja:
Megbeszéltem a problémát a férjjel és a feleséggel is, és megpróbáltam a kiváltó okra rátalálni, igyekeztem a probléma mélyére ásni. A férj elismerte, hogy kissé aggódik amiatt, hogy az elvált felesége, az első házasságából való lánya, és a szülei hogy reagálnak majd egy újabb gyerek születésére. Mivel ő maga is képzett EFT terapeuta, ezeket az érzelmileg töltött kételyeket hamarosan egyedül is le tudta vinni 0-ra.

Másrészről viszont kiderült, hogy Jane-nek igen erősen töltött aggályai vannak a szüléssel kapcsolatban. Gyerekkorában ugyanis egy közeli unokatestvére sok bonyodalommal járó terhességét követően nagyon nehezen szülte meg a kisbabáját.

Mikor Jane erről az esetről mesélt nekem, nyilvánvalóvá vált, hogy még mindig nagyon mélyen érinti ez az emlék. A „Meséld el a történetet” technikát alkalmazva dolgoztunk ezen az emléken. Jane elkezdte mesélni unokatestvére terhességének a történetét, az első reggeli rosszullétektől kezdve, végig az összes terhességi bonyodalmakon át, egészen a szülésig. Valahányszor Jane érzelmi intenzitást érzékelt a történet elmondása közben, azonnal megálltunk, lemértük az intenzitást, és addig kopogtattunk a kérdéses epizódon, míg az intenzitás le nem ment 0-ra, majd folytattuk tovább a történetet.

Elég sokszor meg kellett állnunk, bár az intenzitás többnyire nem volt túl magas, mintegy 3-4-es szintű. Ahogy a történetben egyre közelebb jutottunk a szülés pillanatához, hirtelen Jane érzelmi intenzitása 9-10-es szintre ugrott. Bár Jane nem volt jelen a szülésnél, szerető és összetartó családja révén rengeteg (rosszat) hallott erről az eseményről, és mindez igencsak riasztó színben tüntette fel mindazt, ami történt.

Bőséges kopogtatással végül sikerült az ezzel kapcsolatos intenzitást 2-re csökkenteni, és Jane mos már sokkal nyugodtabbnak tűnt. Ekkor már jóideje dolgoztunk ezen a specifikus témán, így jobbnak láttuk az első ülést itt lezárni.

A második ülést mindjárt másnap tartottuk, és rögtön, azzal kezdtünk, hogy újra végigvettük az unokatestvér terhességének történetét. Az intenzitás majdnem végig 0 volt, de amint egyre közelebb jutottunk a szüléshez, hirtelen felugrott 10-re. Ezúttal azonban az érzelmi intenzitást nem annyira maga a szülés ténye okozta, mint inkább azok a specifikus események, melyek a szülést magát kísérték, s amelyekről később Jane füle hallatára beszéltek.

A fenti bekezdés olyan fontos megkülönböztetésre világít rá, ami gyakran az EFT mesterét az átlag fölé helyezi. A tapasztalat hiánya talán arra vezethet egyeseket, hogy - amikor az első ülés után az érzelmi intenzitás még mindig magas - kijelentsék „nem működött a kopogtatás!” Itt azonban erről szó sincs! A második ülés folyamán már nem magán a szülés traumáján dolgoztunk, hanem azokon a specifikus eseteken, amikor Jane hallotta, amint hozzátartozói megvitatják az esetet.

Ezeket a specifikus eseményeket egyenként feloldottuk. Sokszor nem is volt szükség arra, hogy lemérjük a 0-10 intenzitást, mivel természetes módon érzékeltük, amint egyre-másra újabb és újabb aspektusok merültek fel. A következő típusú Alapállításokat használtuk:

„Bár az unokanővérem szörnyű szenvedésen ment keresztül, mégis mélyen és teljes egészében szeretem és elfogadom magam, és velem minden rendben van.”

„Bár rengeteg vért vesztett, én jól vagyok, és szeretem és elfogadom magam.”

„Bár a szülésznő azt mondta, hogy az unokanővérem bele fog halni a szülésbe, én jól érzem magam, és szeretem és elfogadom magam.”

„Bár mindenki biztosra vette, hogy a baba nem éli túl a szülést, mégis mélyen és teljes egészében szeretem és elfogadom magam.”

Ezzel az érzelmi blokkok mind gyorsan feloldódtak, de amint egy-egy blokkot sikerült feloldani, rögtön feljött helyette egy másik. A kezelés több, mint egy óra hosszat tartott, de végül is sikerült az összes aspektust feloldani, és Jane teljesen nyugodtnak tűnt.

Ekkor mindketten úgy éreztük, hogy az ülést jó lenne itt lezárni. „Úgy érzem, sikerült feltárni a legmélyebb okot.” – mondtam Jane-nek elégedetten. Mikor erre Jane bizonytalan hangon így válaszolt: „Igen...azt hiszem...” világossá vált számomra, hogy még igenis sok munka vár ránk. Jane pillanatnyilag nem volt képes további aspektusokat tudatosítani, így lezártuk a második – valóban maratoni – ülést.

A harmadik ülést még aznap megtartottuk. Közben Jane felismert egy újab aspektust: rájött arra, hogy fél attól, hogyan lesz képes gondoskodni egy pici babáról. Főleg az aggasztotta, hogy házassága révén helyileg messze került kiterjedt, gondoskodó, és segítő családjától. Ezen az ügyön is több szempontból (aspektusok) dolgoztunk:

„Bár fogalmam sincs arról, hogyan kell egy pici babát megetetni, mégis mélyen és teljes egészében szeretem és elfogadom magam.”

„Bár a baba nem tudja még elmondani, hogy mi baja van, és akkor én honnan tudom majd, hogy mit tegyek, mégis mélyen és teljes egészében szeretem és elfogadom magam.”

„Bár félek attól, hogy véletlenül kárt teszek benne, vagy megsebzem a kisbabámat, mégis mélyen és teljes egészében szeretem, és elfogadom magam.”

Ezeket az aspektusokat is mind sikeresen feloldottuk, és most már valóban azt hittem, hogy sikerült a probléma gyökerét megtalálni. De – mint olykor előfordul, amikor komolyan dolgozunk magunkon – az igazi, a lemélyebb probléma csak ekkor mutatta meg magát!

„Van még valami......”-mondta Jane habozva.....”Én gyűlöltem azt a kisbabát!”

Nem kellett az intenzitás erősségére rákérdeznem: nyilvánvaló volt, hogy az intenzitás mintegy 100-as szinten lehetett.

Felbukkant hát egy újabb aspektus – vagy lehet, hogy ez volt az igazi, mélyebb ok?

Beiktattunk hát még egy ülést. Ezúttal nem a teljes Alapreceptet használtuk, hanem egyszerűen végig kopogtattunk a pontokon, míg a különböző aspektusokról beszélgettünk, és teljes szívvel beleéltük magunkat ezekbe. Ez a módszer nem jelenik meg Gary alapfokú oktatófilmjein, de gyakran tanulmányozhatjuk ezt a haladó technikát az „Ultimate Therapist” (Mester terapeuta) oktatófilmeken!

Jane-t annyira elragadták az érzelmek, hogy beszélni sem volt képes! Így én próbáltam megfogalmazni helyette, amit (valószínűleg) érezhetett, míg a karate kézélen kopogtattunk, valahogy így:

„Bár gyűlöltem azt a kisbabát ....elvette a helyemet...mielőtt ő megérkezett, én voltam a legfiatalabb a családban, én voltam a dédelgetett kedvenc..a pici baba..és ő elvette ezt tőlem..elvette a helyemet..kiszorított a jogos helyemről..., mégis mélyen és teljes egészében szeretem és elfogadom magam.”

„Bár ez a baba majdnem megölte az unokanővéremet, rengeteg szenvedést okozott neki, és elvette tőlem a jogos helyemet, mégis mélyen és teljes egészében szeretem és elfogadom magam.”

„Bár ez a baba fájdalmat okozott az unokanővéremnek, mégis teljes egészében szeretem és elfogadom magam, és teljes egészében szeretem, és elfogadom őt is!„

A pontokon a következő emlékeztető mondatokat használtuk:

„Olyan rossz gyerek volt”
„Annyira rendetlen volt”
„Olyan rossz gyerek volt”
„De most már felnőtt”
„Tulajdonképpen egész rendes ember lett belőle”
„Tulajdonképpen nagyon kedves, és rendes ember lett belőle....”


„Bár kiszoritott a helyemről, elvette a helyemet, és többé már nem én voltam a legkisebb, a dédelgetett kedvenc, mégis mélyen és teljes egészében szeretem és tisztelem magam.”

A pontokon:

„kiszorított a helyemről!”
„elvette a helyemet!”

„Bár féltékeny voltam rá, (és még most is féltékeny vagyok rá, és irígylem őt), mégis mélyen és teljes egészében szeretem, és tisztelem magam.”

Volt néhány olyan Alapállítás, ahol úgy éreztem, hogy a teljes Alapreceptet kell használni. Ezek a következők voltak:

„Bár félek attól, hogy ha a baba megszületik, John (a férj) a babát jobban szereti majd, mint engem, mégis mélyen és teljes egészében szeretem és tisztelem magam, és tudom, hogy John szeret engem. (Elképzelhető, hogy egész idő alatt ez volt az igazi gyökér-ok?)

Ahogy Jane egyre több negatív érzést engedett el, egyre szabadabban és őszintébben fejezte ki saját érzéseit, és helyettesítette be a saját gondolataival, és saját szavaival az én mondataimat. A csúcsponton aztán, amikor hisztérikus kacagásba fulladt, le is zártuk ezt az ülést.

Ez volt az utolsó ülésünk Jane-nel, de továbbra is leveleztünk. Jane beszámolt arról, hogy továbbra is dolgozik az összes újonnan felmerülő aspektusokon. Ezek többnyire olyan emlékek voltak, hogy valaki mondott valamit az unokanővére terhességével, szülésével kapcsolatban, vagy bármiyen megjegyzést tett terhességgel, szüléssel kapcsolatban.

Négy hónappal később azt a hírt kaptam Jane-től, hogy már két hónapos terhes. Amikor ezeket a sorokat írom, Jane egy csodaszép, három éves kisfiú boldog édesanyja, minden különösebb nehézség nélkül képes gondoskodni a gyerekéről, és a férje még mindig szereti.....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése