Keresés ebben a blogban

2011. november 28., hétfő

EFT Hub FREE Video Summit 2011

Ha jól beszélsz angolul, érdemes bekapcsolódni a ma kezdődő ingyenes EFT Hub videó Csúcstalálkozóba. Megadom itt a linket, ahonnan elérhetitek a videókat. Ma a bonusz videokat, és az első nap két nagyszerű EFT terapeutáját láthatjátok; Carol Look és Brad Yates nyitja meg a csúcstalálkozót. Ezt követően – 7 napon keresztül - minden nap két nagyszerű EFT terapeuta kisfilmjét nézhetitek meg a legkülönbözőbb témakörökben: a kopogtató macitól egészen a rák gyógyításáig. Ajánlom hát, hogy gyertek, és tanuljatok, kopogtassatok ezekkel a nagyszerű EFT terapeutákkal és mesterekkel. Sajnos azt nem tudom ígérni, hogy fordítok a videokból – de ha valamelyikőtöknek van ideje, és kedve, és készít fordítást, gondoljatok a többiekre is, és küldjétek el a fordítást hozzám az eftagi@gmail.com címre, és én fel tudom tenni ide a blogra, vagy a weblapomra: www.emotionalfreedom.net

http://www.eft-universe.com/eft-hub-video-summit-enter.html

jó szórakozást és jó tanulást kívánok!
Üdv,
(EFT)Agi
www.emotionalfreedom.net

2011. november 25., péntek

Sclerozisz Multiplex és azon túl — A kitartó kopogtatás 4 hónap alatt fantasztikus EFT sikert hoz

Sophia Cayer cikke
http://sophiacayer.com/

Fordította: Csontos Agnes
http://www.emotionalfreedom.net

Mostanában az Univerzum több olyan esetet hoz el hozzám, amikor úgy tűnik, hogy hiába dolgozunk, a siker nem akar eljönni, vagy ijesztő negatív tünetek bukkannak elő. Mindenki buzdítására közlöm itt (újra) ezt a cikkfordítást, hogy lássátok (halljátok mástól is): az EFT nem mindig egyperces csoda, hanem időnként kitartó, makacs munka eredményeként jön el a javulás: persze ez is lehet csoda. Ès épp ezért továbbra is kopogtassátok be minden nap, hogy „bármi lehetséges, és a napi csoda garantált az életemben” – mert végül is mindegy, hogy mi hozza el a gyógyulást/sikert – a kitató munka, vagy a meglepő csoda! Az a lényeg, hogy elérjük! ☺☺☺


Sclerozisz Multiplex és azon túl — A kitartó kopogtatás 4 hónap alatt fantasztikus EFT sikert hoz

Sophia Cayer, EFT-CC EFT-ADV meggyőző példát nyújt nekünk a kitartással és nagy szakértelemmel használt EFT hatásáról súlyos fizikai problémák esetén. Az ő kliense, "Harry," rokkantnyugdíjas volt és az öngyilkosság határán állt mielőtt elkezdte volna az EFT alkalmazását. Négy hónap után, tünetmentesen dolgozik, teljes munkaidőben. Mindazonáltal tovább folytatja a kopogtatást, hogy fenntarthassa az így elért jó egészségi szintjét. Köszönet Sophia-nak a kitartásáért és az EFT magas szintű alkalmazásáért. Azt hiszem, az alábbi részletes beszámolót (mely nyelvi példákat is tartalmaz) hasznosnak fogjátok találni.

Olvassátok el a kezelést követő visszajelzést is, beleértve a visszaeséseket, a változtatásokat, és a megújított lelkületet! Harry-nek voltak ugyan visszaesései ez után a cikk és a bevezetés megírása után, de ez ilyen összetett esetnél nem meglepő. A cikk után találjátok a kliens részletes és teljességre törekvő visszajelzését. Ebből világosan kitűnik, hogy bonyolult eseteknél mennyire fontos az EFT kitartó és mesteri alkalmazása. Nem mindig történik meg az egy perces csoda az EFT használatával. De az vitathatatlan, hogy az ebben az esetben elért előnyöket más metódusokkal elérni nehéz, vagy egyszerűen lehetetlen lenne. Sophia azt mondja:” A történet tanulsága: Őrizd meg a hited! Ne ess kétségbe, ha a tünetek - érzelmiek, vagy fizikaiak - újra visszatérnek. A felépüléshez vezető útnak megvannak a maga buktatói, de kellő kitartással túljuthatunk rajtuk. Amikor a folyamat lelassul, vagy a dolgok visszatérni látszanak, haladj előre tovább. Ez egyszerűen csak része a folyamatnak."

Sophia Cayer, EFT-CC EFT-ADV

Kedves Gary,

Egy kitartó kopogtatót kértél, és azt hiszem megtaláltuk!

A kitartás ebben az esetben is bevált. Harry (nem ez az igazi neve) a kopogtatást új életmódként kezeli, és azt mondja mindenkinek, hogy úgy kell rá tekinteniük, mint a fogmosásra vagy az étkezésre."Csak csináld ugyanazzal a gyakorisággal, mint az előbb említett dolgokat, vagy még gyakrabban!"

Négy hónappal ezelőtt kezdtünk el intenzíven együtt dolgozni. Hetente kitartóan együtt töltöttünk néhány órát, és ő napi nem kevesebb, mint három-négy órát kopogtatott. Amikor elfáradt a kopogtatásban, az érintés és lélegzés technikát (TAB=Touch and Breath)* gyakorolta, vagy elméjében folytatta a kopogtatást.

Rövid háttér: 10 évesen 12 métert zuhant egy szénaboglya tetejéről a kemény útra a farkcsontján landolva. Több más balesete is volt az évek során. 16 nagy operáción esett át, amelyek a hátán, nyakán történtek. De volt rák eredetű műtéte is. Annyi fém van a testében, hogy bejeleznek a fém detektorok. A sok nagy érzelmi kínlódás után még ráadásul néhány évvel ezelőtt Sclerozisz Multiplex-et diagnosztizáltak nála.

Ennek eredményeképpen az évek során, Harry elmondása szerint, a piacon kapható összes fájdalomcsillapítót kipróbálta már (beleértve a morfint is). Néhány gyógyszerre függő is lett. A függőség olyan méreteket öltött, hogy többször (kötelező jelleggel) elvonókúrára is küldték. Alkalmasint el tudott menni gyalog otthonról a mankói nélkül a postafiókjáig és vissza. Nem tudott 10 mérföldnél többet vezetni a kínzó fájdalmak és kényelmetlenség miatt.

Mostanra már leszokott minden gyógyszer szedéséről. A Szklerózis Multiplex tünetei, az ízületi gyulladások és sebhelyek fájdalmai eltűntek, és már csak ritkán vannak fájdalmai. Amikor elkezdtük az EFT kezeléseket, a fájdalmi szintje a 0-10-es skálán, napi szinten 8-9 között volt.

Egy érdekes következménye is lett annak a munkának, amit együtt végeztünk el: amikor elkezd valamiféle fájdalmat észlelni, most azonnal felmerül benne annak a személynek vagy eseménynek a képe, aki az életében kellemetlenséget, vagy bánatot okozott. Harry persze azonnal kopogtatni kezd az emlékképen és az azt kísérő negatív érzelmeken. Így alakítja át ezt az “aha” pillanatot “haha” pillanattá, hiszen az EFT olyan gyorsan működik nála, hogy kacagva hagyja maga mögött a fájdalmat!

Harry részt vett egy tanfolyamon, amit a múlt évben tartottam, és ez a tapasztalat segített neki abban, hogy rengeteg fájdalomtól megszabaduljon. Sajnos, néhány e-mail és telefonhívás után, megszakadt a kapcsolatunk, és Harry abbahagyta a kopogtatást. Pedig előzőleg, amikor “kopogtatva” esett át egy operáción, sokkal kevesebb nehézsége volt az altatással, és a felépüléssel, mint azt valaha is tapasztalta.

Vettem a bátorságot, hogy újra felvegyem vele a kapcsolatot valamilyen úton-módon. (Talán mivel Nyilas jegyű vagyok!) Azon az estén, amikor végül is felvettem a telefont, Harry és felesége együtt imádkoztak, mivel minden reményük elszállt. Harry úgy érezte – bár akkor nem, csak néhány héttel később mondta el nekem – hogy nincs más kiút, mint az öngyilkosság.

Ez első néhány találkozó alkalmával le volt nyűgözve, látva a fájdalmi szintjének csökkenését, annak ellenér, hogy kizárólag csak az érzelmi bajokat és traumás eseményeket kezeltük . Tonnányi volt belőlük, holott Harry előzőleg úgy gondolta, hogy már évekkel előbb letisztázta, vagy túllépett ezeken az ügyeken. Volt egy csomó haraggal, bűnnel, magának és másoknak való megbocsátással kapcsolatos problémája is. Rájöttünk, hogy ha bevettük az Alapállításba a megbocsátást is, akkor sokkal gyorsabb javulást értünk el. Ezt hozzátettük tehát minden affirmációhoz. Más ilyen hasonló gyakori befejezés volt az „elítélés nélkül” is.

Néhány a kezelésnél használt mondat/probléma közül:

Bár szomorú és dühös vagyok, mert nem játszhatok az unokáimmal...

Bár úgy érzem, hogy tönkretettem a feleségem életét. Ez nem tisztességes vele szemben, jobbat érdemel...

Bár úgy érzem, az egész életem kudarc...

Bár nekem kell egyedül gondoskodnom az érzéketlen dögről (a mamára utaló kifejezés), mert a testvéreim fikarcnyit sem törődnek vele, és nem hajlandók segíteni..

Ezenkívül dolgoztunk minden egyes a fizikai tüneten, diagnózison, és a vele járó félelmeken. Néhány a használt kifejezésekből, amiket alkalmaztunk:

Bár Sclerosis Multiplex-el diagnosztizáltak, nem vagyok hajlandó elfogadni, hogy beteg vagyok… Az egészséget és az erőt választom.

Bár érzem a fájdalmat és a gyengeséget a lábaimban… Azt választom, hogy fájdalomtól mentes és erős vagyok…Biztonságban vagyok, szabad vagyok, és elfogadom magam úgy ahogy vagyok!

(A "biztonságban vagyok, szabad vagyok, és elfogadom magam úgy ahogy vagyok!" mondatot elég sokat használtuk... ahogy Harry fokozatosan kezdte visszanyerni az erejét, úgy teszteltük az eredményt, hogy térdhajlításokat végzett teljesen egyedül. )

Bár azt mondták, hogy nincs gyógymód a Sclerosis Multiplex-re, áldással elengedem magamtól… Azt választom, hogy a Sclerosis Multiplex eltűnik a szervezetemből…
Bár van ez a kényelmetlen érzés a fejemben, és ez olyan, mint egy szoros fejkötés…

Bár félek, hogy mindenki azt hiszi majd, hogy csak szimuláltam a betegséget, és csalónak tartanak majd, amikor elhagyom a tolószéket és a mankóim használatát...

Bár félek attól, hogy nem leszek képes pénzügyileg fennmaradni a felépülésem után…

Bár valamilyen szinten élvezem a figyelmet, amit a kondícióm által kapok… Jobb szeretnék teljesen egészséges lenni…

Bár félek attól, hogy a tüneteim és a fájdalmaim visszatérnek…

Bár nem tudom, hogy meddig tartósak ezek a kezelések…

Voltak idők, amikor az érzelmi intenzitás majdnem túl sok volt Harry-nek, de mi tovább haladtunk, és rendületlen kitartásával képes volt félretenni mindent, ami a gyógyulásának útjában állt.

SIKER: A minap segített az Emberséges Társaságnak, azzal hogy oda-vissza levezetett 136 mérföldet a reptérre állatokkal megrakodva, egy hurrikán okozta vészkitelepítés kapcsán. Másnap egy 24 órát is meghaladó műszakot dolgozott le. Mindent megtéve az állatketrec készítéstől, a ketrec mozgatásán, megtöltésén, kiürítésén át, a teherautó vezetéséig bezáróan. Másnap, azt mondta, hogy ami egy kicsit fájt, az a lába volt. A felesége, aki 8 évvel fiatalabb nála, úgy döntött, hogy segít neki, de 20 óra után feladta, mert nem tudott vele lépést tartani!

42 évnyi fájdalom után, azt mondja olyan, mintha új élete lenne. Harry bevallotta, hogy régebben félelemmel nézte a felkelő napot reggelente…”Ma is meg kell küzdenem még egy nappal? ” Most azt mondja, alig várja minden nap! "Amióta csak vissza tudok emlékezni, most először érzem úgy, hogy ruganyosan lépkedek... ha belegondolok, tulajdonképpen nem emlékszem, hogy valaha ilyen lett volna a lépésem!"

Néhány nappal a fent leírt több mint 24 órás munkanap után Harry ugrógyakorlatok bemutatásával fejezte be a kezelést


A HIHETELEN UTÓKEZELÉS: Miután 24 évig volt rokkantnyugdíjas, (igen, 24 évet mondtam), most teljes munkaidőben dolgozik. Nem irodai munkát végez, hanem olyat, amely fizikai erőfeszítést igényel szinte egész nap. Kitartóan végzi a kopogtatást napi rendszerességgel, nem kevesebb, mint 3-4 alkalommal, és még mindig együtt dolgozunk néhány órát hetente. A felesége még mindig nyafog, hogy nem tud Harry-vel lépést tartani. Amikor este hazaérnek, a felesége már kész pihenni és aludni, amikor ő még tele van energiával! Igen, mi azon is dolgozunk, hogy a feleségét is a kitartó kopogtatásra késztessük!

Mindenkit buzdítok, hogy legyen nagyon kitartó, függetlenül attól, hogy mennyire reménytelennek látszik vagy érződik a helyzete. Harry egy tökéletes példa arra, hogy mi történik, ha kitartóak vagyunk...

Sophia Cayer, Trainer/Tanár, EFT-ADV CC

Íme a kezelést követő visszajelzést, beleértve a visszaeséseket, a változtatásokat, és a megújított lelkületet!

Szia Gary,

Körülbelül 3 hónapja, hogy megosztottam egy történetet Harry-ről és az ő figyelemre méltó előrehaladásáról. Örömmel jelentem, hogy nagyszerűen van. Bár az élet többet dobott felé, mint néhány csavard labdát, ami néhány rövid, de rémisztő és intenzív visszaesést okozott. Úgy érzem fontos megosztani ezt az információt, hátha reményt ad azok számára közületek, akik bonyolult, kihívásokkal teli problémákon dolgoztok. Nejéz problémáknál sajnos számolni kell az esetleges visszaesésekkel. Ennek ellenére a kitartás mindig kifizetődik!

Harry-t annyira elragadtatta az újra felfedezett szabadsága, hogy be kellett kopogtatnunk: “Az új szabadságom elfeledteti velem a józan ész használatát”. Naponta a kimerültségig dolgozik, igyekszik olyan feladatokat befejezni 1-2 nap alatt, amelyek 3-4 napot vesznek igénybe. Ezt akkor fedeztem fel, amikor egy új panasz került felszínre, ami az alacsony energia szintnek köszönhető. Egy másik elem is megjelent, egy rejtett érzés: „Ez túl jó ahhoz, hogy igaz legyen, a tüneteim visszatérhetnek, legalább addig élvezem, amíg tart.” Szükségtelen mondanom, hogy hatalmas energiával támadtuk meg ezt a negatív gondolatot!

Amióta a dolgok jól alakultak, eldöntöttük, hogy megnézzük, mit tudunk tenni a hallásával. Az előzetes tesztek 75%-os károsodást mutattak az egyik fülben, és 80%-ot a másikban. Jelenleg hallókészüléket hord mindkét fülében. Ez a probléma 7-8 éves korában kezdődött el. Úgy tűnik, hogy amikor az idősebbik testvérére bízták, hogy vigyázzon rá gyerekkorában, akkor az rosszkedvét úgy töltötte ki rajta, hogy hátulról kézéllel ütötte a fejét. Ez a dobhártya repedéséhez vezetet. Sok orvosi vizit volt szükséges az állandó fertőzések és más fül problémák miatt. Az orvos kitartóan hangsúlyozta, hogy javulásra nincs remény, ez csak egyre rosszabb lesz. Ráadásul a családtagok folyton emlékeztették: „Az idegi alapú süketség gyakori a családban”

Azzal kezdtük, hogy készítettünk egy listát a süketség összes „előnyéről”. A listán olyan emberek és dolgok szerepeltek, melyeket Harry szeretett volna “kikapcsolni”. Innen léptünk tovább a „miért”-ekhez és a specifikus eseményekhez. Egy másik érdekes összetevő volt meghatározni, hogy mennyiben okozta a problémát a hallgatás és a hallás közötti különbség .

Ahogy haladtunk előre, Harry nemegyszer megkérdezte: „Hangosabban beszélsz, mint általában?” Hamarosan le kellett halkítania a hallókészülékét…

Az kezelést követően még aznap felhívtam, hogy leellenőrizzem, vajon tartós volt-e a javulás. Amikor megkérdeztem, milyen volt a napja, ezt válaszolta: „Hangos!”

A következő ülés alkalmával Harry kicsit csalódott volt, mert úgy tűnt, hogy a hallás-javulás nem volt elég egyenletes, bár minden egyes apró javulás magasabb szintre hozta hallását. Előzőleg olyan gyors javulást ért el (sokkal komolyabb problémák kezelésénel), hogy most nem volt türelme, azonnali és tökéletes eredményt akart látni. Igen, erre is bekopogtattunk.

Utána nagyjából 3 találkozó után egy érezhető különbségre lett figyelmes. Azt mondta, hogy: most már belső hallásom is van. Hallotta a belső hangját. Elkezdett rezgéseket érzékelni az arcában, a két fül tövénél.

Bár Harry nagyon boldog, teljes munkaidőben dolgozik, a mai napig kopogtat és határtalanul élvezi új életét, azért volt néhány olyan eset, amely a tünetek visszatéréséhez vezetett. Volt egy olyan hét, amikor el kellett szenvednie, hogy az egyik fia elárulta, és más komoly érzelmi traumák is értek. Mélyponton volt, amikor eljött hozzám, és legkisebb gondja is nagyobb volt, mint az, hogy a hallására fókuszáljon.

Két órán keresztül dolgoztunk: mire végeztünk Harry csupa mosoly volt, újra tünetmentes, és képes arra, hogy szeresse és élvezze új életét. Érdekesség képen: ez idő alatt egyszer sem neveztük meg a fizikai tüneteit.

Tehát mostanra mindenki boldog, az élet szép. Igaz? Nos, nem sokáig!

Az ünnepek környékén nem voltam a városban pár hétig. Amíg távol voltam kihívások merültek fel fizikai és érzelmi szinten is. Úgy tűnt, hogy Murphy törvénye beárnyékol mindent. Minden nap útban hazafelé a munkából a fizikai tünetek intenzívvé váltak, és rosszabbodtak estére. Megdöbbenésemre ez a dolog olyan állapotban hagyta Harry-t, hogy gyakorlatilag kész volt bedobni a törölközőt, és megint rokkanttá válni.

Tehát, feltűrtük az ingünk ujját, és nekiláttunk. A jó hír, hogy 2 órányi intenzív munka után Harry tudatta velem, hogy teljesen megújultnak érzi magát. Készen áll az újabb kihívásokra, és újra teljes életet akar élni. Szó sem volt többé arról, hogy feladja a küzdelmet, és a fizikai tünetek is elszálltak. Ez alatt az ülés alatt nem dolgoztunk specifikus fizikai tüneteken, csupán az érzelmi oldalon dolgoztunk.

Néhány pozitív mellékhatást is megfigyeltünk. Bár nem dolgoztunk ezen külön, mégis a legutóbbi szemvizsgálat óta javult a látása. Képes lett elhagyni a légzési készülékét, amire előzőleg naponta legalább egyszer szüksége volt.

Külön dolgoztunk az évenként előjövő hörghurut elleni küzdelmén is. Minden évben antibiotikumra volt szükség. Ebben az évben EFT-vel tisztítottuk ki a hörgőket. Azt mondja Harry, ez az első év, amikor nem kellett antibiotikumokat szednie.

Bár a hallásán nem dolgozott folyamatosan, mégis úgy érzi, hogy máris 15-20%-os javulás következett be. Most, hogy visszazökkentünk a megszokott kerékvágásba, meglátjuk, hogy haladunk a javulással.

Egy dolgot szeretnék itt tisztázni. Hiszem, hogy a fizikai tünetek megnevezése nagy értékű és hasznos, és én általában így is teszek. De ha nyilvánvaló az érzelmi háttér, és ezeket az alkotóelemeket megfelelően kezeljük, akkor általában a fizikai tünetek egyszerűen eltűnnek.

A történet tanulsága: Őrizd meg a hited! Ne ess kétségbe ha a tünetek - legyenek azok érzelmiek vagy fizikaiak - visszatérnek. A gyógyuláshoz vezető útnak lehetnek buktatói, de kellő kitartással túljuthatunk rajtuk. Ha úgy érzed, hogy a folyamat lelassul, vagy visszaesést tapasztalsz, végy egy mély lélegzetet, és menj tovább. Ez egyszerűen csak része a folyamatnak.

Sophia Cayer, EFT-ADV CC

Három héttel később…

Talán érdekel, hogy Harry most úgy érzékeli, hogy mintegy 30%-os hallásjavulást ért el. Még mindig előfordulnak visszaesések, de ezek jóval ritkábbak. A javulás tartósabb, és a fokozatos előmenetellel folytatódik... ennél a problémánál, mint bizonyára emlékszel, elég sok visszaesés volt a kezelés során!
Azt hiszem megérted, hogy imádom ezt a munkát!!

2011. november 21., hétfő

40 napos Csodakopogtatás kihívás

Azt hiszem, ránk fér egy kis csoda. Amikor még élt a ning oldalunk, kb. másfél évvel ezelőtt, már meghirdettem egyszer a 40 napos Csodakopogtatás kihívást – és akkor rengeteg csodálatos sikert osztottunk meg egymással. Azóta nem tudom, hogy ki emlékszik még a csodakopogtatásra?! Az akkori résztvevők közül vajon hányan kopogtatnak még ma is azzal, hogy „bármi lehetséges, és a napi csoda garantált az életemben”? Ha esetleg a hétköznapok szürkesége elnyelte a csodákat, akkor itt az ideje, hogy figyelmeztesselek rá, hogy „tudom, hogy bármi lehetséges, és a napi csoda garantált az életemben”!!! Meghirdetem hát újra a 40 napos kihívást a Csodák megidézésére! Kopogtass Te is velem a most következő 40 napon keresztül úgy, hogy bármilyen ügyön dolgozol is, az Alapállítás második, pozitív megerősítés részében mindig azt kopogtasd, hogy „tudom, hogy bármi lehetséges, és a napi csoda garantált az életemben”! Kérlek, számolj be a csodákról, oszd meg velünk is a csoda-történéseket, hiszen ez lelkesít minket is, és segít abban, hogy az efféle kihívások mindannaposak legyenek az életünkben, éppen úgy, mint a csodák is!!

Egy kis segítség, és inspiráció, hogy még könnyebben menjen:

A napi csoda garantált
(részlet „1001 Tipp, ötlet és tanács az EFT használatához” című könyvemből – megrendelhető nálam az eftagi@gmail.com címen)


Az egyik csoportfoglalkozáson az Alapállítás egy lehetséges variációján dolgoztunk. Az ötlet egy olyan ÉFT terapeuta párostól származik, akik az ÉFT-n kívül kineziológiával is foglalkoznak. Az eredeti videót (angolul) itt nézhetitek meg:

http://www.gettingthru.org/bmirrefr.htm

Az eljárás maga rendkívül egyszerű. Az Alapállításnál, az első részben megfogalmazzuk a problémát, majd a szokásos "szeretem és elfogadom magam" affirmáció helyett, a következő affirmációt használjuk:

„Bármi lehetséges, és minden nap csodák történnek velem!”

Ezt az affirmációt egy kissé variáltam itt-ott, attól függően, hogy hogy esett jól. Az eredeti változat szerint a problémát csak a Karate kézélen kopogtatva említjük, majd a pontokon kopogtatva csak a "csoda affirmációt” emlegetjük váltakozva, valahogy így:

Alapállítás
Ismételd, míg a Karate kézélen kopogtatsz, vagy az Érzékeny Pontot dörzsölöd:

„Bár van ez a problémám, mégis tudom, hogy bármi lehetséges, és minden nap csodák történnek velem!” (ismételd el háromszor)

Szemöldök: „bármi megtörténhet..”

Szemsarok: „minden nap csodák történnek velem..”

Szem alatt: „bármi megtörténhet..”

Orr alatt: „minden nap csodák történnek velem..”

Állpont: „bármi megtörténhet..”

Kulcscsont: „minden nap csodák történnek velem..”

Kar alatt: : „bármi megtörténhet..”

Fejtető: „Bármi lehetséges, és minden nap csodák történnek velem!”

Mi a csoportban egy kicsit változtattunk ezen a felálláson – elsősorban talán azért, mert én úgy éreztem, hogy az ügy intenzitása - amin dolgoztunk - túl erős volt, és előbb azt csökkenteni kellett egy kissé.

Amin dolgoztunk a csoportban: valamennyien megtapasztaljuk időnként, hogy lankadatlanul dolgozunk célunk elérése érdekében - kopogtatunk, meditálunk, bevetünk minden fizikai, és metafizikai eszközt a cél elérésére, és az mégsem valósul meg. Ilyenkor elbátortalanodhatunk, vagy lehet, hogy elkeseredünk, dühösek leszünk, csalódást érzünk! Mindez természetes, és emberi - csak az a baj, hogy ezek a negatív, alacsony rezgésszintű érzelmek éppen eltávolítanak a cél elérésétől, ahelyett, hogy közelebb vinnének hozzá.

Ha a célra koncentrálunk, és közben az előbb említett negatív érzelmek dúlnak bennünk, akkor az az érzelmi töltet, amivel a célt kiküldjük az Univerzum felé negatív lesz, tehát nem rendelkezik megfelelően magas energiaszinttel ahhoz, hogy azt a fizikai valóságba bevonzza, vagy manifesztálja.

Ezért olyan fontos az, hogy amint világosan kitűztük a célt magunk elé, megteremtettük képileg az elménkben, esetleg megteremtettük valamilyen fizikai reprezentánsát a fizikai világban (tehát mondjuk felírtuk a céllistánkra, vagy feltettük a képét a kívánság-táblánkra, vagy betettük a varázsdobozunkba) - ezután a folyamat következő lépése az, hogy ELENGEDJÜK a célt: rábízzuk az Univerzumra, hogy szállítsa le az árut!

Ezután a mi felelősségünk a teremtés folyamatában az, hogy lényünkben a töretlen hit, és bizonyosság érzetét tartjuk aktívan, és valahányszor valamilyen jelt kapunk arról, hogy célunk megvalósulni készül (ez lehet pozitív, vagy negatív jel), mindig üdvözöljük ezt a jelet örömmel, és hálával.

Ha célunk kezd közeledni hozzánk, adjunk hálát valamennyi apró sikerért, apró rész –megvalósulásért, és közben tudatunkban mindig tartsuk élve a végcélt! Ez az állandó kitartó érzelmi koncentráció az igazán nehéz része a manifesztálás folyamatának - és éppen itt segíthet leginkább az ÉFT.

A csoportban végigkérdeztem, hogy kit milyen érzésekkel tölt el az, ha céljukat nem látják elég gyorsan megvalósulni. A következő érzések/érzetek jöttek fel:

„türelmetlenség”, „nem jön az eredmény”, „nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzeltem”, kudarcélmény”, „olyan nehéz a fejem”, „nem tudok gondolkozni”, „képtelen vagyok pozitív képeket alkotni a fejemben”, „annyira vágyom elérni a célt”, „elfog ez a pánik, hogy nem vagyok képes rá”, „ez a pánikszerű érzés”, „mintha egy forró hullám tolulna a fejembe”, „ez a kétségbeesett forró pánikérzés”, „a mellkasomban érzem ezt a barna szorongást, miért nem sikerül?”, „ez a görcsös ragaszkodás a sikerhez”, „ez a bénító pánik, hogy hátha nem sikerül?...”

Mivel az intenzitás eléggé erős volt, először - úgy éreztem - célszerű egy kicsit az intenzitást lecsökkenteni. Ehhez (véleményem szerint) célszerűbb a klasszikus ÉFT megközelítést használni, tehát a csodát későbbre tartogattam. Az első kör - ennek jegyében - így hangzott:

Alapállítás
Ismételd, míg a Karate kézélen kopogtatsz, vagy az Érzékeny pontot dörzsölöd.

„Bár bennem van ez a türelmetlenség és csalódottság, hogy még mindig nem értem el a célomat, itt érzem a mellkasomban ezt a barna, nyomasztó szorongást, ezt a forró pánikhullámot, hogy mi lesz, ha nem sikerül, mégis mélyen, és teljes egészében szeretem, és elfogadom magam.”

„Bár teljesen lebénít a rémület, hogy hátha nem sikerül, bennem van ez a görcsös ragaszkodás ahhoz, hogy a célom most rögtön megvalósuljon, követelem, hogy most rögtön megtörténjen a csoda, annyira vágyom rá, de csak a csalódottság, és a kudarcélmények jönnek, és ez olyan elkeserítő, rámnehezkedik ez a fájdalom, és ez a tehetetlenség-érzés, mégis mélyen, és teljes egészében szeretem, és elfogadom magam.”

„Bár görcsösen ragaszkodom a célomhoz, képtelen vagyok azt elereszteni és bízni abban, hogy az megvalósul, mindenáron tudni akarom, hogy MIKOR valósul végre meg, lebénít ez a görcsös akarás, mégis mélyen, és teljes egészében szeretem, és elfogadom magam.”

Szekvencia: a klasszikus Rövid Változat hatékonyabb, ha használjuk a mell alatti pontot, és a csuklópontot (a csuklók belső része, ahol a kézfej kezdődik, esetleg összeütögetheted a két csuklót) is. Ezért bevettem ezt a két pontot is a kopogtató szekvenciába.

Szemöldök: „ez a türelmetlenség érzés..”

Szemsarok: „hiába vágyom rá olyan nagyon, nem jön az eredmény..”

Szem alatt: „ez az elkeseredett, görcsös ragaszkodás a cél azonnali megvalósulásához.”

Orr alatt: „ez a csalódottság-érzés..”

Állpont: „ez a fájdalmas kudarcélmény..”

Kulcscsont: „ez az elkeseredettség-érzés....”

Kar alatt: „olyan nehéz minden a fejemben....”

Mell alatt: „nem tudok gondolkozni, csak ezt a kudarcot érzem..”

Csuklópont: „ez a görcsös ragaszkodás a célomhoz...”

Fejtető: „mikor történik már meg a csoda?”

Mivel úgy érzékeltem, hogy az érzelmi intenzitás még mindig elég magas bevetettem még egy kört a probléma oldására:

Szemöldök: „ez a pánikszerű félelem: mi lesz, ha nem sikerül?”

Szemsarok: „Mi lesz, ha soha sem érem el a célomat?”

Szem alatt: „ez a forró - a törzsemből a fejembe tóduló – pánikhullám..”

Orr alatt: „Miért nem sikerül, mit csináltam rosszul?”

Állpont: „ez a görcsös ragaszkodás a célhoz..”

Kulcscsont: „ez a lábaimat lemerevítő pánik: mi lesz, ha nem sikerül?”

Kar alatt: „ez a barna szorongás a mellkasomban..”

Mell alatt: „hol követtem el a hibát?”

Csuklópont: „ez a görcsös ragaszkodás ahhoz, hogy én kontrolláljam az eseményeket..”

Fejtető: „nem tudom elengedni, nem tudom átadni a kontrollt..”

Miután ez a néhány kör a legtöbb résztvevőnél jóval lentebb vitte az intenzitást, most már - úgy éreztem - hitelesebb lehet, ha behozzuk tudatunkba és energiarendszerünkbe a csodákat! Ezt a célhoz való görcsös ragaszkodásnál így tettük meg:

Alapállítás
Ismételd, míg a Karate kézélen kopogtatsz, vagy az Érzékeny Pontot dörzsölöd!

„Bár még mindig van bennem valamennyi ebből a türelmetlenségből, és ebből a csalódottságból, hogy még mindig nem értem el a célomat, és még mindig érzek itt a mellkasomban valamennyit ebből a barna szorongásból, mégis tudom, hogy bármi lehetséges, és naponta történnek velem csodák!”

„Bár még mindig lebénít a rémület, hogy hátha nem sikerül, és ilyenkor elönt ez a forró pánikhullám, és még mindig van bennem valamennyi ebből a görcsös ragaszkodásból ahhoz, hogy a célom most rögtön megvalósuljon, mégis szívem mélyén tudom, és érzem, hogy minden lehetséges, és naponta történnek velem csodák!”

„Bár még mindig görcsösen ragaszkodom a célomhoz, képtelen vagyok azt elereszteni, és bízni abban, hogy az megvalósul, mindenáron tudni akarom, hogy MIKOR, szinte lebénít ez a görcsös akarás, mégis lelkem mélyén tudom, és érzem, hogy minden lehetséges, és naponta történnek velem csodák!

Szemöldök: „minden lehetséges..”

Szemsarok: „naponta történnek velem csodák..”

Szem alatt: „bármi lehetséges..”

Orr alatt: „minden nap csodák történnek velem...”

Állpont: „bármi megtörténhet..”

Kulcscsont: „és számomra a napi csoda garantált..”

Kar alatt: „bármi megtörténhet...”

Mell alatt: „minden lehetséges..”

Csuklópont: „a napi csoda garantált az életemben..”

Fejtető: „Minden lehetséges, és naponta történnek velem csodák!”

Azt hiszem valamennyien úgy éreztük, hogy a találkozó végére mindenkiben kissé csökkent a görcsös ragaszkodás a kimenetelhez. Ezeket a kopogtató szekvenciákat (éppen úgy, mint az összes többi kopogtató forgatókönyvet) Ti is használhatjátok saját problémáitokra adaptálva, és várom, hogy küldjétek a csodákról szóló beszámolókat!

Bár elég sokat dolgoztunk ezen a témán, későbbi csoportfoglalkozásokon újra és újra felbukkant ugyanez a probléma. Ez figyelmeztet arra, hogy sokszor nem elég egy problémát csak egyszer kezelni. Nagyon mélyen gyökerező negatív érzések, korlátozó hiedelmek makacsul visszatérhetnek. Sokszor kérdezitek, hogy mi lehet ennek az oka. Szerintem kettős lehet az ok: az egyik ok az, hogy az eredeti ÉFT kezelés nem oldotta fel az összes negatív energia blokkot. Ez nagyon is könnyen elképzelhető, hiszen egy-egy korlátozó hiedelem, vagy krónikusan ismétlődő negatív érzés, gondolat, általában nem egyszeri trauma eredménye, hanem ismétlődő negatív élmények, újra és újra megerősített szavak, üzenetek következménye.

Logikus tehát a feltételezés, hogy az oldáshoz is ismételt kezelések szükségesek. Ilyenkor érdemes nemcsak magán a negatív hiedelmen, érzésen kopogtatni, hanem beazonosítani azokat a specifikus élményeket, eseményeket a múltból, amelyek a negatív hithez vezethettek. Minél többet kezelünk ezekből az emlékekből, annál hatékonyabban oldjuk magát a korlátozó hiedelmet.

Másik ok az lehet, ha egy-egy korlátozó hiedelem, vagy krónikus negatív gondolat újra erőt vesz rajtunk, hogy bár az energetikai blokkot esetleg feloldottuk, maga a negatív gondolat annyira belevette magát a tudatunkba, hogy szokásszerűen újra és újra felmerül bennünk. Ily módon újra teremthetjük az egyszer már sikeresen feloldott energetikai blokkot is.

Érdemes tehát időnként vissza-visszatérni egy-egy olyan korlátozó hiedelemhez, negatív érzéshez, melyet már oldottunk, melyen korábban esetleg rendszeresen dolgoztunk. Térjünk vissza, és időnként mérjük le újra az intenzitást.

Ha úgy tapasztaljuk, hogy megint magasabbra szökött az intenzitás – vagy esetleg újra igaznak érzünk egy-egy olyan korlátozó hiedelmet, melyet már sikerült egyszer nevetségesen hamisra leredukálni, akkor bizony újra dolgoznunk kell ezen a hiedelmen, érzésen. Jó hír azonban, hogy ilyenkor általában már jóval könnyebb és gyorsabb újra semlegesíteni a makacs rendetlenkedőt. Az alábbi csoportfoglalkozás ezt mutatja be megint a gyakorlatban. Itt inkább a fenti probléma egy aspektusán – azon a tényen, hogy sokszor még csak el sem tudjuk képzelni, hogy elérhetjük célunkat – dolgoztunk.

Ha további inspirációra lenne szükséged, rendeld meg tőlem (eftagi@gmail.com) a Bőség Csodája Céljaim 1. és 2. Teleórák hanganyagát.

További szép napot és jó kopogtatást
(EFT)Agi