Keresés ebben a blogban

2011. november 21., hétfő

40 napos Csodakopogtatás kihívás

Azt hiszem, ránk fér egy kis csoda. Amikor még élt a ning oldalunk, kb. másfél évvel ezelőtt, már meghirdettem egyszer a 40 napos Csodakopogtatás kihívást – és akkor rengeteg csodálatos sikert osztottunk meg egymással. Azóta nem tudom, hogy ki emlékszik még a csodakopogtatásra?! Az akkori résztvevők közül vajon hányan kopogtatnak még ma is azzal, hogy „bármi lehetséges, és a napi csoda garantált az életemben”? Ha esetleg a hétköznapok szürkesége elnyelte a csodákat, akkor itt az ideje, hogy figyelmeztesselek rá, hogy „tudom, hogy bármi lehetséges, és a napi csoda garantált az életemben”!!! Meghirdetem hát újra a 40 napos kihívást a Csodák megidézésére! Kopogtass Te is velem a most következő 40 napon keresztül úgy, hogy bármilyen ügyön dolgozol is, az Alapállítás második, pozitív megerősítés részében mindig azt kopogtasd, hogy „tudom, hogy bármi lehetséges, és a napi csoda garantált az életemben”! Kérlek, számolj be a csodákról, oszd meg velünk is a csoda-történéseket, hiszen ez lelkesít minket is, és segít abban, hogy az efféle kihívások mindannaposak legyenek az életünkben, éppen úgy, mint a csodák is!!

Egy kis segítség, és inspiráció, hogy még könnyebben menjen:

A napi csoda garantált
(részlet „1001 Tipp, ötlet és tanács az EFT használatához” című könyvemből – megrendelhető nálam az eftagi@gmail.com címen)


Az egyik csoportfoglalkozáson az Alapállítás egy lehetséges variációján dolgoztunk. Az ötlet egy olyan ÉFT terapeuta párostól származik, akik az ÉFT-n kívül kineziológiával is foglalkoznak. Az eredeti videót (angolul) itt nézhetitek meg:

http://www.gettingthru.org/bmirrefr.htm

Az eljárás maga rendkívül egyszerű. Az Alapállításnál, az első részben megfogalmazzuk a problémát, majd a szokásos "szeretem és elfogadom magam" affirmáció helyett, a következő affirmációt használjuk:

„Bármi lehetséges, és minden nap csodák történnek velem!”

Ezt az affirmációt egy kissé variáltam itt-ott, attól függően, hogy hogy esett jól. Az eredeti változat szerint a problémát csak a Karate kézélen kopogtatva említjük, majd a pontokon kopogtatva csak a "csoda affirmációt” emlegetjük váltakozva, valahogy így:

Alapállítás
Ismételd, míg a Karate kézélen kopogtatsz, vagy az Érzékeny Pontot dörzsölöd:

„Bár van ez a problémám, mégis tudom, hogy bármi lehetséges, és minden nap csodák történnek velem!” (ismételd el háromszor)

Szemöldök: „bármi megtörténhet..”

Szemsarok: „minden nap csodák történnek velem..”

Szem alatt: „bármi megtörténhet..”

Orr alatt: „minden nap csodák történnek velem..”

Állpont: „bármi megtörténhet..”

Kulcscsont: „minden nap csodák történnek velem..”

Kar alatt: : „bármi megtörténhet..”

Fejtető: „Bármi lehetséges, és minden nap csodák történnek velem!”

Mi a csoportban egy kicsit változtattunk ezen a felálláson – elsősorban talán azért, mert én úgy éreztem, hogy az ügy intenzitása - amin dolgoztunk - túl erős volt, és előbb azt csökkenteni kellett egy kissé.

Amin dolgoztunk a csoportban: valamennyien megtapasztaljuk időnként, hogy lankadatlanul dolgozunk célunk elérése érdekében - kopogtatunk, meditálunk, bevetünk minden fizikai, és metafizikai eszközt a cél elérésére, és az mégsem valósul meg. Ilyenkor elbátortalanodhatunk, vagy lehet, hogy elkeseredünk, dühösek leszünk, csalódást érzünk! Mindez természetes, és emberi - csak az a baj, hogy ezek a negatív, alacsony rezgésszintű érzelmek éppen eltávolítanak a cél elérésétől, ahelyett, hogy közelebb vinnének hozzá.

Ha a célra koncentrálunk, és közben az előbb említett negatív érzelmek dúlnak bennünk, akkor az az érzelmi töltet, amivel a célt kiküldjük az Univerzum felé negatív lesz, tehát nem rendelkezik megfelelően magas energiaszinttel ahhoz, hogy azt a fizikai valóságba bevonzza, vagy manifesztálja.

Ezért olyan fontos az, hogy amint világosan kitűztük a célt magunk elé, megteremtettük képileg az elménkben, esetleg megteremtettük valamilyen fizikai reprezentánsát a fizikai világban (tehát mondjuk felírtuk a céllistánkra, vagy feltettük a képét a kívánság-táblánkra, vagy betettük a varázsdobozunkba) - ezután a folyamat következő lépése az, hogy ELENGEDJÜK a célt: rábízzuk az Univerzumra, hogy szállítsa le az árut!

Ezután a mi felelősségünk a teremtés folyamatában az, hogy lényünkben a töretlen hit, és bizonyosság érzetét tartjuk aktívan, és valahányszor valamilyen jelt kapunk arról, hogy célunk megvalósulni készül (ez lehet pozitív, vagy negatív jel), mindig üdvözöljük ezt a jelet örömmel, és hálával.

Ha célunk kezd közeledni hozzánk, adjunk hálát valamennyi apró sikerért, apró rész –megvalósulásért, és közben tudatunkban mindig tartsuk élve a végcélt! Ez az állandó kitartó érzelmi koncentráció az igazán nehéz része a manifesztálás folyamatának - és éppen itt segíthet leginkább az ÉFT.

A csoportban végigkérdeztem, hogy kit milyen érzésekkel tölt el az, ha céljukat nem látják elég gyorsan megvalósulni. A következő érzések/érzetek jöttek fel:

„türelmetlenség”, „nem jön az eredmény”, „nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy elképzeltem”, kudarcélmény”, „olyan nehéz a fejem”, „nem tudok gondolkozni”, „képtelen vagyok pozitív képeket alkotni a fejemben”, „annyira vágyom elérni a célt”, „elfog ez a pánik, hogy nem vagyok képes rá”, „ez a pánikszerű érzés”, „mintha egy forró hullám tolulna a fejembe”, „ez a kétségbeesett forró pánikérzés”, „a mellkasomban érzem ezt a barna szorongást, miért nem sikerül?”, „ez a görcsös ragaszkodás a sikerhez”, „ez a bénító pánik, hogy hátha nem sikerül?...”

Mivel az intenzitás eléggé erős volt, először - úgy éreztem - célszerű egy kicsit az intenzitást lecsökkenteni. Ehhez (véleményem szerint) célszerűbb a klasszikus ÉFT megközelítést használni, tehát a csodát későbbre tartogattam. Az első kör - ennek jegyében - így hangzott:

Alapállítás
Ismételd, míg a Karate kézélen kopogtatsz, vagy az Érzékeny pontot dörzsölöd.

„Bár bennem van ez a türelmetlenség és csalódottság, hogy még mindig nem értem el a célomat, itt érzem a mellkasomban ezt a barna, nyomasztó szorongást, ezt a forró pánikhullámot, hogy mi lesz, ha nem sikerül, mégis mélyen, és teljes egészében szeretem, és elfogadom magam.”

„Bár teljesen lebénít a rémület, hogy hátha nem sikerül, bennem van ez a görcsös ragaszkodás ahhoz, hogy a célom most rögtön megvalósuljon, követelem, hogy most rögtön megtörténjen a csoda, annyira vágyom rá, de csak a csalódottság, és a kudarcélmények jönnek, és ez olyan elkeserítő, rámnehezkedik ez a fájdalom, és ez a tehetetlenség-érzés, mégis mélyen, és teljes egészében szeretem, és elfogadom magam.”

„Bár görcsösen ragaszkodom a célomhoz, képtelen vagyok azt elereszteni és bízni abban, hogy az megvalósul, mindenáron tudni akarom, hogy MIKOR valósul végre meg, lebénít ez a görcsös akarás, mégis mélyen, és teljes egészében szeretem, és elfogadom magam.”

Szekvencia: a klasszikus Rövid Változat hatékonyabb, ha használjuk a mell alatti pontot, és a csuklópontot (a csuklók belső része, ahol a kézfej kezdődik, esetleg összeütögetheted a két csuklót) is. Ezért bevettem ezt a két pontot is a kopogtató szekvenciába.

Szemöldök: „ez a türelmetlenség érzés..”

Szemsarok: „hiába vágyom rá olyan nagyon, nem jön az eredmény..”

Szem alatt: „ez az elkeseredett, görcsös ragaszkodás a cél azonnali megvalósulásához.”

Orr alatt: „ez a csalódottság-érzés..”

Állpont: „ez a fájdalmas kudarcélmény..”

Kulcscsont: „ez az elkeseredettség-érzés....”

Kar alatt: „olyan nehéz minden a fejemben....”

Mell alatt: „nem tudok gondolkozni, csak ezt a kudarcot érzem..”

Csuklópont: „ez a görcsös ragaszkodás a célomhoz...”

Fejtető: „mikor történik már meg a csoda?”

Mivel úgy érzékeltem, hogy az érzelmi intenzitás még mindig elég magas bevetettem még egy kört a probléma oldására:

Szemöldök: „ez a pánikszerű félelem: mi lesz, ha nem sikerül?”

Szemsarok: „Mi lesz, ha soha sem érem el a célomat?”

Szem alatt: „ez a forró - a törzsemből a fejembe tóduló – pánikhullám..”

Orr alatt: „Miért nem sikerül, mit csináltam rosszul?”

Állpont: „ez a görcsös ragaszkodás a célhoz..”

Kulcscsont: „ez a lábaimat lemerevítő pánik: mi lesz, ha nem sikerül?”

Kar alatt: „ez a barna szorongás a mellkasomban..”

Mell alatt: „hol követtem el a hibát?”

Csuklópont: „ez a görcsös ragaszkodás ahhoz, hogy én kontrolláljam az eseményeket..”

Fejtető: „nem tudom elengedni, nem tudom átadni a kontrollt..”

Miután ez a néhány kör a legtöbb résztvevőnél jóval lentebb vitte az intenzitást, most már - úgy éreztem - hitelesebb lehet, ha behozzuk tudatunkba és energiarendszerünkbe a csodákat! Ezt a célhoz való görcsös ragaszkodásnál így tettük meg:

Alapállítás
Ismételd, míg a Karate kézélen kopogtatsz, vagy az Érzékeny Pontot dörzsölöd!

„Bár még mindig van bennem valamennyi ebből a türelmetlenségből, és ebből a csalódottságból, hogy még mindig nem értem el a célomat, és még mindig érzek itt a mellkasomban valamennyit ebből a barna szorongásból, mégis tudom, hogy bármi lehetséges, és naponta történnek velem csodák!”

„Bár még mindig lebénít a rémület, hogy hátha nem sikerül, és ilyenkor elönt ez a forró pánikhullám, és még mindig van bennem valamennyi ebből a görcsös ragaszkodásból ahhoz, hogy a célom most rögtön megvalósuljon, mégis szívem mélyén tudom, és érzem, hogy minden lehetséges, és naponta történnek velem csodák!”

„Bár még mindig görcsösen ragaszkodom a célomhoz, képtelen vagyok azt elereszteni, és bízni abban, hogy az megvalósul, mindenáron tudni akarom, hogy MIKOR, szinte lebénít ez a görcsös akarás, mégis lelkem mélyén tudom, és érzem, hogy minden lehetséges, és naponta történnek velem csodák!

Szemöldök: „minden lehetséges..”

Szemsarok: „naponta történnek velem csodák..”

Szem alatt: „bármi lehetséges..”

Orr alatt: „minden nap csodák történnek velem...”

Állpont: „bármi megtörténhet..”

Kulcscsont: „és számomra a napi csoda garantált..”

Kar alatt: „bármi megtörténhet...”

Mell alatt: „minden lehetséges..”

Csuklópont: „a napi csoda garantált az életemben..”

Fejtető: „Minden lehetséges, és naponta történnek velem csodák!”

Azt hiszem valamennyien úgy éreztük, hogy a találkozó végére mindenkiben kissé csökkent a görcsös ragaszkodás a kimenetelhez. Ezeket a kopogtató szekvenciákat (éppen úgy, mint az összes többi kopogtató forgatókönyvet) Ti is használhatjátok saját problémáitokra adaptálva, és várom, hogy küldjétek a csodákról szóló beszámolókat!

Bár elég sokat dolgoztunk ezen a témán, későbbi csoportfoglalkozásokon újra és újra felbukkant ugyanez a probléma. Ez figyelmeztet arra, hogy sokszor nem elég egy problémát csak egyszer kezelni. Nagyon mélyen gyökerező negatív érzések, korlátozó hiedelmek makacsul visszatérhetnek. Sokszor kérdezitek, hogy mi lehet ennek az oka. Szerintem kettős lehet az ok: az egyik ok az, hogy az eredeti ÉFT kezelés nem oldotta fel az összes negatív energia blokkot. Ez nagyon is könnyen elképzelhető, hiszen egy-egy korlátozó hiedelem, vagy krónikusan ismétlődő negatív érzés, gondolat, általában nem egyszeri trauma eredménye, hanem ismétlődő negatív élmények, újra és újra megerősített szavak, üzenetek következménye.

Logikus tehát a feltételezés, hogy az oldáshoz is ismételt kezelések szükségesek. Ilyenkor érdemes nemcsak magán a negatív hiedelmen, érzésen kopogtatni, hanem beazonosítani azokat a specifikus élményeket, eseményeket a múltból, amelyek a negatív hithez vezethettek. Minél többet kezelünk ezekből az emlékekből, annál hatékonyabban oldjuk magát a korlátozó hiedelmet.

Másik ok az lehet, ha egy-egy korlátozó hiedelem, vagy krónikus negatív gondolat újra erőt vesz rajtunk, hogy bár az energetikai blokkot esetleg feloldottuk, maga a negatív gondolat annyira belevette magát a tudatunkba, hogy szokásszerűen újra és újra felmerül bennünk. Ily módon újra teremthetjük az egyszer már sikeresen feloldott energetikai blokkot is.

Érdemes tehát időnként vissza-visszatérni egy-egy olyan korlátozó hiedelemhez, negatív érzéshez, melyet már oldottunk, melyen korábban esetleg rendszeresen dolgoztunk. Térjünk vissza, és időnként mérjük le újra az intenzitást.

Ha úgy tapasztaljuk, hogy megint magasabbra szökött az intenzitás – vagy esetleg újra igaznak érzünk egy-egy olyan korlátozó hiedelmet, melyet már sikerült egyszer nevetségesen hamisra leredukálni, akkor bizony újra dolgoznunk kell ezen a hiedelmen, érzésen. Jó hír azonban, hogy ilyenkor általában már jóval könnyebb és gyorsabb újra semlegesíteni a makacs rendetlenkedőt. Az alábbi csoportfoglalkozás ezt mutatja be megint a gyakorlatban. Itt inkább a fenti probléma egy aspektusán – azon a tényen, hogy sokszor még csak el sem tudjuk képzelni, hogy elérhetjük célunkat – dolgoztunk.

Ha további inspirációra lenne szükséged, rendeld meg tőlem (eftagi@gmail.com) a Bőség Csodája Céljaim 1. és 2. Teleórák hanganyagát.

További szép napot és jó kopogtatást
(EFT)Agi

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése